Hungarian Bible

Romans 10

Romans

Return to Index

Chapter 11

1


 

   Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.  

 

 


2


 

   Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:  

 

 


3


 

   Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.  

 

 


4


 

   De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.  

 

 


5


 

   Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.  

 

 


6


 

   Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.  

 

 


7


 

   Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:  

 

 


8


 

   A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.  

 

 


9


 

   Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.  

 

 


10


 

   Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.  

 

 


11


 

   Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [lett] az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.  

 

 


12


 

   Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?  

 

 


13


 

   Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,  

 

 


14


 

   Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.  

 

 


15


 

   Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda [lesz] a felvételök hanemha élet a halálból?  

 

 


16


 

   Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is [azok.]  

 

 


17


 

   Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;  

 

 


18


 

   Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.  

 

 


19


 

   Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be.  

 

 


20


 

   Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;  

 

 


21


 

   Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.  

 

 


22


 

   Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.  

 

 


23


 

   Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.  

 

 


24


 

   Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.  

 

 


25


 

   Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve [csak] részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.  

 

 


26


 

   És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:  

 

 


27


 

   És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.  

 

 


28


 

   Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.  

 

 


29


 

   Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.  

 

 


30


 

   Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:  

 

 


31


 

   Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;  

 

 


32


 

   Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.  

 

 


33


 

   Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!  

 

 


34


 

   Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?  

 

 


35


 

   Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt?  

 

 


36


 

   Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.  

 

 


Romans 12

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: