Hungarian Bible

John 11

John

Return to Index

Chapter 12

1


 

   Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.  

 

 


2


 

   Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.  

 

 


3


 

   Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.  

 

 


4


 

   Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:  

 

 


5


 

   Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?  

 

 


6


 

   Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.  

 

 


7


 

   Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.  

 

 


8


 

   Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.  

 

 


9


 

   A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.  

 

 


10


 

   A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;  

 

 


11


 

   Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.  

 

 


12


 

   Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,  

 

 


13


 

   Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!  

 

 


14


 

   Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:  

 

 


15


 

   Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.  

 

 


16


 

   Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték ő vele.  

 

 


17


 

   A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.  

 

 


18


 

   Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.  

 

 


19


 

   Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ ő utána megy.  

 

 


20


 

   Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:  

 

 


21


 

   Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.  

 

 


22


 

   Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.  

 

 


23


 

   Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.  

 

 


24


 

   Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.  

 

 


25


 

   A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.  

 

 


26


 

   A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.  

 

 


27


 

   Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.  

 

 


28


 

   Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.  

 

 


29


 

   A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.  

 

 


30


 

   Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.  

 

 


31


 

   Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:  

 

 


32


 

   És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.  

 

 


33


 

   Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.  

 

 


34


 

   Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?  

 

 


35


 

   Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.  

 

 


36


 

   Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.  

 

 


37


 

   És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:  

 

 


38


 

   Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?  

 

 


39


 

   Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:  

 

 


40


 

   Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.  

 

 


41


 

   Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.  

 

 


42


 

   Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:  

 

 


43


 

   Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.  

 

 


44


 

   Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.  

 

 


45


 

   És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.  

 

 


46


 

   Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.  

 

 


47


 

   És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.  

 

 


48


 

   A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.  

 

 


49


 

   Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.  

 

 


50


 

   És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.  

 

 


John 13

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: