Hungarian Bible

Luke 18

Luke

Return to Index

Chapter 19

1


 

   És bemenvén, általméne Jerikhón.  

 

 


2


 

   És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.  

 

 


3


 

   És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.  

 

 


4


 

   És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.  

 

 


5


 

   És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.  

 

 


6


 

   És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.  

 

 


7


 

   És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.  

 

 


8


 

   Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.  

 

 


9


 

   Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.  

 

 


10


 

   Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.  

 

 


11


 

   És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.  

 

 


12


 

   Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.  

 

 


13


 

   Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.  

 

 


14


 

   Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.  

 

 


15


 

   És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.  

 

 


16


 

   Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.  

 

 


17


 

   Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.  

 

 


18


 

   És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.  

 

 


19


 

   Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.  

 

 


20


 

   És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;  

 

 


21


 

   Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél.  

 

 


22


 

   Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;  

 

 


23


 

   Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?  

 

 


24


 

   És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.  

 

 


25


 

   És mondának néki: Uram, tíz gírája van!  

 

 


26


 

   [És] [ő monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.  

 

 


27


 

   Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!  

 

 


28


 

   És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.  

 

 


29


 

   És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,  

 

 


30


 

   Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.  

 

 


31


 

   És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.  

 

 


32


 

   És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.  

 

 


33


 

   És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?  

 

 


34


 

   Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.  

 

 


35


 

   Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.  

 

 


36


 

   És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.  

 

 


37


 

   Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;  

 

 


38


 

   Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!  

 

 


39


 

   És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!  

 

 


40


 

   És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.  

 

 


41


 

   És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.  

 

 


42


 

   Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől.  

 

 


43


 

   Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.  

 

 


44


 

   És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.  

 

 


45


 

   És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,  

 

 


46


 

   Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.  

 

 


47


 

   És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:  

 

 


48


 

   És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, [reá] hallgatván.  

 

 


Luke 20

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: