Hungarian Bible

Luke 13

Luke

Return to Index

Chapter 14

1


 

   És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.  

 

 


2


 

   És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.  

 

 


3


 

   És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani?  

 

 


4


 

   Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.  

 

 


5


 

   És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?  

 

 


6


 

   És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.  

 

 


7


 

   És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:  

 

 


8


 

   Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,  

 

 


9


 

   És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.  

 

 


10


 

   Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.  

 

 


11


 

   Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.  

 

 


12


 

   Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.  

 

 


13


 

   Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:  

 

 


14


 

   És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.  

 

 


15


 

   Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik [ő vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.  

 

 


16


 

   Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;  

 

 


17


 

   És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!  

 

 


18


 

   És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!  

 

 


19


 

   És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!  

 

 


20


 

   A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.  

 

 


21


 

   Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.  

 

 


22


 

   És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.  

 

 


23


 

   Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.  

 

 


24


 

   Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.  

 

 


25


 

   Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:  

 

 


26


 

   Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.  

 

 


27


 

   És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.  

 

 


28


 

   Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?  

 

 


29


 

   Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,  

 

 


30


 

   Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!  

 

 


31


 

   Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?  

 

 


32


 

   Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.  

 

 


33


 

   Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.  

 

 


34


 

   Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?  

 

 


35


 

   Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.  

 

 


Luke 15

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: