Hungarian Bible

Luke 12

Luke

Return to Index

Chapter 13

1


 

   Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.  

 

 


2


 

   És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?  

 

 


3


 

   Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.  

 

 


4


 

   Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?  

 

 


5


 

   Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.  

 

 


6


 

   És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.  

 

 


7


 

   És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?  

 

 


8


 

   Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:  

 

 


9


 

   És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.  

 

 


10


 

   Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.  

 

 


11


 

   És ímé vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.  

 

 


12


 

   És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!  

 

 


13


 

   És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.  

 

 


14


 

   Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.  

 

 


15


 

   Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?  

 

 


16


 

   Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?  

 

 


17


 

   És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.  

 

 


18


 

   Monda pedig [Jézus:] Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?  

 

 


19


 

   Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.  

 

 


20


 

   És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?  

 

 


21


 

   Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.  

 

 


22


 

   És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.  

 

 


23


 

   Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:  

 

 


24


 

   Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.  

 

 


25


 

   Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;  

 

 


26


 

   Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;  

 

 


27


 

   De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!  

 

 


28


 

   Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.  

 

 


29


 

   És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.  

 

 


30


 

   És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.  

 

 


31


 

   Ugyanazon napon jövének [ő] hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.  

 

 


32


 

   És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.  

 

 


33


 

   Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.  

 

 


34


 

   Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!  

 

 


35


 

   Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő [az] [idő,] mikor [ezt] mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!  

 

 


Luke 14

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: