Hungarian Bible

Mark 8

Mark

Return to Index

Chapter 9

1


 

   Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.  

 

 


2


 

   És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;  

 

 


3


 

   És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.  

 

 


4


 

   És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.  

 

 


5


 

   Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.  

 

 


6


 

   De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.  

 

 


7


 

   És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.  

 

 


8


 

   És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.  

 

 


9


 

   Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.  

 

 


10


 

   És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?  

 

 


11


 

   És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?  

 

 


12


 

   Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?  

 

 


13


 

   De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.  

 

 


14


 

   És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.  

 

 


15


 

   És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.  

 

 


16


 

   Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?  

 

 


17


 

   És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.  

 

 


18


 

   És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.  

 

 


19


 

   Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.  

 

 


20


 

   És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.  

 

 


21


 

   És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.  

 

 


22


 

   És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.  

 

 


23


 

   Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.  

 

 


24


 

   A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.  

 

 


25


 

   Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!  

 

 


26


 

   És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.  

 

 


27


 

   Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.  

 

 


28


 

   Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?  

 

 


29


 

   Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.  

 

 


30


 

   És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.  

 

 


31


 

   Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.  

 

 


32


 

   De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.  

 

 


33


 

   És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?  

 

 


34


 

   De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?  

 

 


35


 

   És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.  

 

 


36


 

   És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:  

 

 


37


 

   A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.  

 

 


38


 

   János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.  

 

 


39


 

   Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.  

 

 


40


 

   Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.  

 

 


41


 

   Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.  

 

 


42


 

   A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.  

 

 


43


 

   És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.  

 

 


44


 

   A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.  

 

 


45


 

   És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.  

 

 


46


 

   A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.  

 

 


47


 

   És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.  

 

 


48


 

   A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.  

 

 


49


 

   Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.  

 

 


50


 

   Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.  

 

 


Mark 10

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: