Hungarian Bible

Matthew 19

Matthew

Return to Index

Chapter 20

1


 

   Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.  

 

 


2


 

   Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.  

 

 


3


 

   És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.  

 

 


4


 

   És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.  

 

 


5


 

   Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.  

 

 


6


 

   Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?  

 

 


7


 

   Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.  

 

 


8


 

   Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.  

 

 


9


 

   És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.  

 

 


10


 

   Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.  

 

 


11


 

   A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,  

 

 


12


 

   Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.  

 

 


13


 

   Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?  

 

 


14


 

   Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.  

 

 


15


 

   Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?  

 

 


16


 

   Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.  

 

 


17


 

   És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:  

 

 


18


 

   Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,  

 

 


19


 

   És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.  

 

 


20


 

   Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.  

 

 


21


 

   Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.  

 

 


22


 

   Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.  

 

 


23


 

   És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.  

 

 


24


 

   És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.  

 

 


25


 

   Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.  

 

 


26


 

   De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;  

 

 


27


 

   És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.  

 

 


28


 

   Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.  

 

 


29


 

   És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.  

 

 


30


 

   És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!  

 

 


31


 

   A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!  

 

 


32


 

   És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?  

 

 


33


 

   Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.  

 

 


34


 

   Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.  

 

 


Matthew 21

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: