| Chapter 2 |
1 |
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
|
2 |
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
|
3 |
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
|
4 |
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
|
5 |
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
|
6 |
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
|
7 |
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
|
8 |
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
|
9 |
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
|
10 |
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
|
11 |
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
|