Hungarian Bible

Psalms 108

Psalms

Return to Index

Chapter 109

1


 

   Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!  

 

 


2


 

   Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.  

 

 


3


 

   És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.  

 

 


4


 

   Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.  

 

 


5


 

   Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.  

 

 


6


 

   Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.  

 

 


7


 

   Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.  

 

 


8


 

   Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.  

 

 


9


 

   Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.  

 

 


10


 

   És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]  

 

 


11


 

   Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.  

 

 


12


 

   Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!  

 

 


13


 

   Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!  

 

 


14


 

   Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!  

 

 


15


 

   Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,  

 

 


16


 

   A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.  

 

 


17


 

   Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.  

 

 


18


 

   Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.  

 

 


19


 

   Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.  

 

 


20


 

   Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.  

 

 


21


 

   De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!  

 

 


22


 

   Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.  

 

 


23


 

   Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.  

 

 


24


 

   Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.  

 

 


25


 

   Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.  

 

 


26


 

   Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!  

 

 


27


 

   Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!  

 

 


28


 

   Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.  

 

 


29


 

   Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!  

 

 


30


 

   Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!  

 

 


31


 

   Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.  

 

 


Psalms 110

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: