| Chapter 88 |
1 |
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
|
2 |
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
|
3 |
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
|
4 |
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
|
5 |
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
|
6 |
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
|
7 |
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
|
8 |
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
|
9 |
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
|
10 |
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
|
11 |
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
|
12 |
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
|
13 |
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
|
14 |
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
|
15 |
Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?
|
16 |
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
|
17 |
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
|
18 |
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
|
19 |
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.
|