| Chapter 63 |
1 |
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
|
2 |
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
|
3 |
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
|
4 |
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
|
5 |
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
|
6 |
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
|
7 |
Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
|
8 |
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
|
9 |
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
|
10 |
Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
|
11 |
Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
|
12 |
A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
|