Hungarian Bible

Job 28

Job

Return to Index

Chapter 29

1


 

   Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:  

 

 


2


 

   Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!  

 

 


3


 

   Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;  

 

 


4


 

   A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!  

 

 


5


 

   Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;  

 

 


6


 

   Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;  

 

 


7


 

   Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:  

 

 


8


 

   Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.  

 

 


9


 

   A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.  

 

 


10


 

   A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.  

 

 


11


 

   Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.  

 

 


12


 

   Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.  

 

 


13


 

   A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.  

 

 


14


 

   Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.  

 

 


15


 

   A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.  

 

 


16


 

   A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.  

 

 


17


 

   Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.  

 

 


18


 

   Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.  

 

 


19


 

   Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.  

 

 


20


 

   Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.  

 

 


21


 

   Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.  

 

 


22


 

   Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.  

 

 


23


 

   Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.  

 

 


24


 

   Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.  

 

 


25


 

   [Örömest] választottam útjokat, mint főember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.  

 

 


Job 30

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: